Amit Másokban Látok Az Vagyok Én

A szem a lélek tükre, mégis amikor egymással beszélgetünk egyre kevésbé szeretünk egymás szemébe nézni. Egyes nagyon jó szónokok (például Les Brown, Tony Robinson vagy akár Steve Jobs) nem győzik hangsúlyozni, hogy mikor beszélnek mindig a közönség szemébe néznek, a mondanivalónk sosem lesz olyan effektív ha “csak úgy” elmondjuk. Így van ez a személyes beszélgetések során is, valamiért a kommunikációs mélysége megváltozik ha valakinek a szemébe nézünk a beszélgetés során. Egy-egy ilyen beszélgetés után feltöltve érezzük magunk és bár noha lehet észre sem vettük, de rokonszenvet érzünk a partnerünkkel.

beautiful_girl_eyes_wallpaper_hd-1024x768

Létezik ennek az ellenpéldája is, amikor valaki nagyon nem szimpatikus, furcsának, idegesítőnek érezzük. Ez azonban teljesen más miatt van, és ennek okára próbál a jelen cikk rávezetni minket.

Ha valakiben látunk egy olyan tulajdonságot, ami azonnal kihoz minket a sodrunkból, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy olyan dologgal szembesültünk, amit mi magunkban még nem fogadtunk el. A saját gyengeségeinket leginkább mások tulajdonságaiba találjuk meg. Zavar minket, ha valaki pletykás, vagy fennhéjázó, talán bennünk is megvan ez a tulajdonság mégha nem is ugyanabban a formában. Leginkább másokon szeretnénk változtatni, pedig másokon szinte lehetetlen változtatni, mivel ahhoz az ő szándékuk szükséges, ezért érdemes magunkkal kezdeni. Ahhoz, hogy ezt megtegyük először fel kell fedeznünk saját gyengeségeinket, ha letagadjuk azokat, akkor sosem fogjuk megérteni őket.

Keressük tudatosan azokat a valakiket vagy valamiket, amik felidegesítenek bennünket, majd találjuk meg azt a részét, amivel nem tudunk megbékülni. Lehet időbe telik, de ha már tudjuk mivel állunk szemben, akkor az elfogadás sokkal egyszerübben megy, félelmeinkkel szembenézni nehéz, de igazán csak az első lépést kell megtennünk.